Az 5 napos elvonulás volt az első táborom Zsolttal. Előtte néhány oldásom volt és sokat beszélgettünk a folyamatról. Évtizedek óta vagyok kereső egyébként, szinte mindent kipróbáltam, Zsolthoz már minden reményt feladva kerültem. Ahogy megláttam a sorait és láttam a videókat, elkezdett behúzni magába ez az egész. Az elme kapálózott, de valami mélyen bennem ellenállhatatlanul vágyott az igazságra.

A tábort vártam és egyúttal féltem is, mert tudtam, hogy nagy dolgok fognak történni. Az első nap még a lelassulással telt, aztán az egyik gyakorlatban hirtelen összeomlott minden korábbi elképzelésem a világról. Az élmény sokkoló volt, de mégis felszabadító. Olyan mélyen rázta meg ez az egész személyiségemet, hogy utána őrült erővel, lavinaként kezdett felszakadni minden addig megbúvó, eltakart, elfeledett érzelem. Nem volt kellemes, sőt nagyon fájdalmas és őrjítő volt, de akkor már éreztem, mindennek mennie kell, ami nem igaz. Csak néhány példa ízelítőnek: bennem volt a világ összes kettőssége, én magam voltam a kettősség, aztán elviselhetetlen izzás, aztán a ‘nem létezem’ kínja, stb. Zsolt mindenben segített nekem a táborban és utána is. Szerencsére az oldásokat már el tudom végezni magamnak is, így ha valami feljön, gyorsan elengedem. A táborban nagy élmény volt a sok csendülés, ahol olyan mélységekbe tudtam merülni önmagamban, mint még soha. A világ megállt olyankor, béke volt és időtlenség. Olyan érzésem volt többször, mintha valami mélyen a mellkasomból, de már a testemen kívüli “helyről” szemlélné mindezt. A tábor után még mindig nem ért véget a folyamat. Megéltem, hogy csak a szeretet létezik, és ez a szeretet belőlem áramlik óriási erővel. Megéltem, hogy világok anyja vagyok, belőlem van az univerzum. A teremtés képessége spontán megjelent, tudom alakítani a történéseket, amik már nagyon képlékenynek tűnnek számomra. A jövő miatti aggodalmam megszűnt. Soha nem tapasztalt nyugalom és béke van bennem sokszor. A feljövő érzésekkel sokkal könnyebben megbirkózom. Hatalmas erőt érzek magamban, szilárdabban állok a lábamon, rengeteg energiám van, sokkal bátrabb vagyok. Az elme kétségbeesve próbál visszatartani mindenféle trükkel, nagyon pozitív megélésekkel, de Zsoltnak köszönhetően és a korábbi megéléseim alapján tudom, hogy ez még nem a vége. Kíváncsi leszek, hova visz ez az út, állok elébe. Tényleg nincs ennél nagyobb kaland. A táborban nagyon jó társaság alakult ki, szeretettel voltunk egymás iránt és jókat beszélgettünk, sokat nevettünk. Mindenkiben elindult valamilyen folyamat. Remélem hamarosan találkozunk, de már más minőségben :)

A tábor után két héttel, óriási érzelmi hullámzások és több olyan állapot után, amikor személytelenség volt, ez történt.

Ma egész délután vajúdtam. Alig tudtam enni, nem tudtam járni sem. Nem segített semmi. Éreztem, hogy születőben van valami, de éreztem az ellenállást is. Láttam magam megkötözött madárként. Kértem Istent, hogy bontson fel, oldjon fel minden köteléket, vegye el a személyt és ébredjen fel bennem. És ekkor hirtelen megláttam, hogy A KÖTELÉK ÉN VAGYOK! Én vagyok a hernyó, amiből a pillangó megszületik. És ekkor a lekötözött valami elkezdett mozgolódni bennem. Egy rövid ideig horror volt, de aztán éreztem/láttam, bár nem volt formája, de valahogy érzékeltem, hogy ez egy hatalmas és csodálatos “valami”, ami most feléled. Egyszer csak már nem én lélegeztem, átvette a helyem a testben és csak nézett. Nem érdekli semmi, de mintha keresne valamit. Néz mindenre, semmi nem érinti meg. Egyszer csak ránézett a lámpára és jött egy tudomás: ÉN. Minden én volt és kiáradt a szeretet. Semmi késztetés nincs a cselekvésre, azt mintha nem irányítaná semmi, csak történik. Éreztem, hogy meghaltam. Valami ég belül, de ezt a valamit nem érinti meg.

Most nincs aki engedje a dolgokat. Történik magától.

Fura, mert nem tudok mérges lenni a gyerekekre, amikor rosszalkodnak. Nem tudok semmilyen érzése beleélni magam. Egyszerűen élek. De ez nem olyan, mint amit eddig életnek hittem. Egyszerű és tiszta, nincs benne semmi más, csak ez a tudomás. Nincs hiány, nincs vágy, se akarás. Csak élet. Az elme meg olyan mint egy kis parazita rajtam. Még ott van, de már nem nagyon zavar. Az eltérítési kísérletei a porba hullanak, és én csak egyre nézek. Ez a néző, figyelő minőség van, hangsúlyosak a szemek.

De ez nem maradt így, visszatért az elme és nagyon erős pozitív érzésekkel kezdett bombázni, majd arra biztatott, hogy hagyjam abba az egészet, mert már elértem, amit akartam. Sőt, megpróbált Zsolt ellen fordítani. Viszont a folyamatot már nem lehet megállítani (nem is akarom), érzem hogy valami dolgozik a háttérben és csak idő kérdése, hogy ez újra megtörténjen.