Samu Zsolt tanítványaival beszélgetés a VNTV-ben Horányi Ágnessel.

Az emberiség tragikomikuma, hogy hiába jelenik meg a világban a megváltó, a kegyelem, az embereknek még mindig nincs szemük ezt meglátni, nincs fülük ezt meghallani. 2000 év kevés volt rá, hogy megérjünk erre, hogy hozzáfejlődjünk ehhez. Az emberek olyan régóta vannak altatva, olyan hosszú ideje élnek hazugságban, hogy mára már nem hiszik el az igazságot sem. Elveszett a bizalom. Hiába hever itt már minden a térben, a tudatban, a szívben, bent is és kint is, minden erről szól, minden ezt ígéri, megszámlálhatatlan megnyilvánulási formában érkezik a segítség és már annyi erőnk, hitünk, kedvünk nincs, hogy egyszerűen elvegyük, hogy elfogadjuk a felénk nyújtott kezet, a tálcán kínált kegyelmet és végső valóságot. Nem kételkedni kellene már, hanem bátornak lenni és megbízni, csak még egyszer, csak egyetlen egyszer, úgy igazán és végtelenül hálásnak lenni, örülni azért, hogy van kiút, de az ember úgy tűnik mégis kárhozatra teremtetett, mert semmiért nem adná oda az egyetlen, évezredek óta dédelgetett legnagyobb kincsét, a szenvedést. Duka Annamária-Selina, Zólyomi Péter és Horányi Ágnes beszélgetése.