Nem is tudom mit írhatnék.A hétvégén főleg péntek este,mikor azt hittem át alszom az éjszakát,ehelyett éber voltam.Tudtam a testem pihen,de ébren vagyok és figyelek és miközben a napjaimat olyan lendület,jó kedv hatotta át,hogy ez kihatott a kollégákra🙂pár napja egy kínzó kérdés mardosott,mi értelme van ennek a világnak,miért is vagyok még benne..,párosulva a gyötrő magány érzéssel,csak a csendre vágyva kizárva a külvilágot.Mindezek ellenére az biztos,hogy nem érintenek meg dolgok.Ahogy jönnek érzések,történések a mindennapjaimban,úgy mennek.Nincs mi rágódjon rajta🙂ez szabaddá tesz,kötődés mentessé.🙂

Drága Zsolt és mindenki! Voltam lélekérintesen… minden könnyebb azóta a lelkemben… nincsenek nagy megéléseim, de van egy érzés hogy a súlyok amiket cipeltem “leolvadtak”… nagyon könnyen tudok éber lenni a hitrendszerekre, amik meghatározták az eddigi életemet ebből kifolyólag pedig könnyen megyek más irányba… befelé figyelem van, könnyedség, áramlás…

Én egyéni lélekérintésen voltam. A folyamatban megtapasztaltam, hogy minden illúzió, rájöttem, hogy ha bármit is akarok, az csak az elmém, és már nem akartam semmit. Voltam a semmi, ami nagyon-nagyon jó volt, (sose hittem volna, hogy ilyen jó semminek lenni), és a végén megéltem, hogy Isten fénye bennem van. És csak sírtam, sírtam, még sokáig a meghatottságtól, hogy megtapasztalhattam, a hálától, mert itt van bennem, a megkönnyebbüléstől, mert igaz, és a nagyszerűség érzésétől, ami áradt bennem. A délutánt végig aludtam, és most egyfajta átrendeződésen megyek keresztül, így érzem. Végtelenül, elmondhatatlanul hálás vagyok. Köszönöm.

Az egyéni oldáson nekem végen csattant az ostor! jött a megszabadulás egy nagyon erős bilincstől! Másnap vált teljessé az Ajándékkal,ugyanis azt kértem, ami nekem a legjobb és Azt kaptam megnyílt a Szívem és csak áramlott egy leírhatatlanul jó .Nagyon Hálás vagyok Mindenért!🙏

Az érintés állapotában (vagy az érintés ideje alatt) valami közvetlen kapcsolatban voltam Ritával és Zsolttal, ez megmaradt a szívemben. Tudom, hogy ez megmarad, már egészen más tennivaló lesz aktuális és ez a maradandó, netán örök. Igazi, nagyon nagy ajándék. Köszönöm.
Az lett a soron következő lépés, hogy ami számomra a ’legjobb’, azt (is) engedjem el, mondjak le róla. És mivel elindítottuk ezt az előrevivő folyamatot, arra figyeljek, hogy „ne építsem vissza” a korábbiakat.
Az érzelmi reakcióm elég röviden elment, aztán folyamatosan jött egy megértés, egy nemértés. Egy bizonyosság, egy káosz, váltakozva. Jól jött, hogy hétvégén több időm volt magamra. Két nap után összeállt, hogy a begyűjtött illúziós kacatok teljes kitakarítását az elme igyekszik beállítani egy nagy drámai ’lemondásnak’. Mintha arról kellene lemondanom, ami sosem is volt (az enyém).
Egy olyasféle csendes kíváncsiságba vagyok, hogy amikor kipakolok mindent, akkor mi marad, vagyis hogyan folytatódik? Mintha az ürességnek fokozatai vagy variációi lennének.

Több csend van bennem péntek óta és pihenek ebben a belső csendben. Máskülönben jól vagyok. Köszönök mindent.

Régóta az bolyongva jártam,de nem találtam magam,nem találtam az utam. Pár hónapja volt egy látomásom,ami egy koporsó volt,és ez volt ráírva arany betűkkel : Élt 47 évet. Júliusban leszek 48 éves . Tudtam,el fog jönni a idő,amikor valami történni fog,és azt is tudtam,ez nem fizikai halál. Ma megszűntem létezni,én már nem vagyok. Először égett a fejem,az orrom,a szemem,aztán a torkom,kapkodtam a levegőt,amikor a tüdőmhöz ért,egy hatalmas oxigénbomba telítette meg a tüdőm. Aztán nem éreztem a testem.Üres volt. És egyszer csak alul megnyílt,és 2 kéz megfogta a vállam,mint egy zsákot és rázott,rázta ki belőlem a szemetet. Aamikor üres lett a testem,visszakaptam a lábaim,és azt mondta egy hang,menj. Jézust láttam a kereszten,és sok hangoskodó hangos embert,felette egy nagy kékség,2 kitárt kézzel.Azt éreztem engem vár. Mentem e kékbe,és amikor odaértem, megölelt, akkor már hangosan zokogtam,és azt mondta rég vártalak,és megcsókolta a homlokom.és csak ölelt,olyan érzés ez,hogy nem tudom leírni. Olyan boldogság amit szeretnék mindig érezni. Egyet tudok,én már nem vagyok. Kerestem utána magam,én meghaltam. Egyek vagyunk. Nincs Isten és Én. Isten van. Az pedig itt van a lelkemben. Azaz én vagyok az.

A lélekérintés alatt ,már az elejétől kezdve folyamatos fényt láttam,testérzet nagyon kicsit éreztem ,volt mikor semmit szinte.Olyan volt mintha kapukon keltem volna át ,és Zsolti mindig biztatott,hogy fogadjam el,és menjek tovább. Egyszer csak azt éreztem,hogy meghaltam ,és fénnyé váltam.Ez egyáltalán nem volt rossz,nagyon könnyed érzés volt végig.Innen nem tudtam tovább menni,mintha a küszöbön forgolódtam volna.Aztán tudatosult bennem,hogy egy feszítő érzés van a mellkasomban.Zsolti mondta,hogy sejtette,h ez lesz. Utasította ezt a valamit,hogy menjen el,többször. Egyből úgy éreztem valami kilép a gyomrom felől,aztán a mellkasomon át.Aztán olyan volt mintha a testem üreges lenne, kívül, belül átjárta a fény.Ami lényeges ,azt érzem egyedül vagyok és nem is emlékeztem már milyen érzés.Azt mondtam Zsoltinak új “ember” lettem. Ami még fontos egyszer régen még szerelmi bánatomban,úgy éreztem a lelkemet is eladom,ha visszakapom a szerelmem,emlékszem ki is mondtam.Végül meggondoltam magam és nem lettem kifizetve. Hiba volt belemenni de tudatlan voltam ,hittem is meg nem is. Hát nagyjából ennyi,hátha okul valaki belőle. Köszönöm még egyszer Zsolti.