Kedves barátaim, csend szülöttei!

A napokban írt nekünk egy hölgy, aki résztvevője volt a csendmélység tábornak.
Azt írta, minden él, minden. Nincsen semmi, ami ne élne.
Amikor olvas egy könyvet, él a könyv és amit olvas, az is él. Nincs semmi más, csak az élet.

Amikor felébredünk ezt látjuk. Nincsen semmi elkülönült.
Az élet az, ami alakot ölt, és ezt látni fogod.
Eltűnsz ebben, mint egyén és eggyé válsz az élettel. Ekkor eltűnnek a határok, a formák határai.
Ezt az örömteli egységet Isten járja át. Ekkor megéljük, hogy nincs semmi, ami nem Isten lenne. Megértjük az élet értelmét. Megértjük azt, hogy mi az a valódi élet.
Megértjük, hogy az élet értelme, Isten jelenléte.
Az élet Isten öröme, kegyelme, szentsége.
Az élet Isten teste, amiben te eltűnsz, mint egyén.
Ekkor minden szentség, a világ megszenteltté válik és ezt te látod. Isten teste maga, a temploma is egyben. Nincs olyan hely a világban, ami szentebb lenne a többinél, mert csak Isten van, ami maga a világ.

A csend legyen veletek!