Történet:
Bujkálnia kell, nem jogosult létezni és jelen lenni: gyermekkorban a hivatali bácsi nem láthatta meg, mert nem volt bejelentve a házba, el kellett bújnia.
Rosszat csinált. Kivette másnak a postaládájából az újságot, valaki meglátta.
Zs: – Szidtak valaha, mondták rád, hogy rossz vagy?
E: – Nem szidtak a szüleim. Magamról gondoltam, hogy rossz vagyok.
Zs: – Mikor vagy rossz?
E: – Akkor vagyok rossz, amikor más vagyok, mint amilyen valójában vagyok.
Zs: – Mikor vagy más, mint amilyen valójában vagy?
E: – Akkor, amikor álarcot viselek, hogy megkapjam az elfogadást, az értékelést, szeretetet.
Zs: – Mikor történt ez meg legkorábban? Emlékszel rá?
E: – Például amikor kisbaba vagyok és először megcsodálnak.
Zs: – Mikor voltál kisbaba?
E: – Amikor elfelejtettem ki vagyok. Mindig ott volt egy félelem: hatalmas fény van bent, nem tudok mit kezdeni vele. A kontrollvesztés félelme miatt elbújtam a sok minden mögé, hogy elrejtsem magam, hogy biztonságos legyen. Féltem az integritásomat, hogy megcsonkulok, kárt teszek magamban
Zs: – Ki az, aki kárt tesz benned?
E: – Csak én.
Zs: – Ki elől bujkálsz?
E: – Önmagam elől.
Zs: – Hová tudsz elbújni magad elől?
E: – Sehová.
Zs: – Ez egy kettősség, aki elbújik és aki elől. Meghasonlás. Mikor volt legkorábban meghasonlás?
E: – Amikor az idő elkezdődött.
Zs: – Mikor kezdődött el az idő? Mikor találkoztál először az idővel?
E: – Amikor elfelejtettem, ki vagyok.
Zs: – Most tudod ki vagy?
(nincs válasz)
Zs: – Aki vagy, az hol van pontosan?
E: – Minden vagyok. De van egy részem, aki ezt nem tudja felvállalni.
Zs: – Mikor találkoztál ezzel?
E: – Ugyanaz a kettősség, amikor elkezdtem ítélkezni és válogatni hogy mi tetszik és mi nem.
Zs: – Menjünk vissza oda, hogy mikor kezdődött el az idő? És mi volt előtte? Hol voltál azelőtt?
E: – Mindenhol.
Zs: – Mikor találkoztál ezzel legkorábban?
E: – Ennek nincs ideje.
Zs: – És most ebben vagy? Eggyé tudsz válni ezzel az időtlenséggel? Engedd meg hogy itt legyen, válj eggyé vele. Ki az, aki tudja, hogy időtlenség? Ki a tudója? Ki az, aki tudja ezt?
E: – Én.
Zs: – Honnan származik ez az én?
E: – Sehonnan. Vagyok.
Zs: – Mikor tudtad meg először, hogy vagy?
E: – Arra a kérdésre figyelek magamban, hogy vajon mindent tudtam magamról eleve, vagy azáltal tudtam meg hogy vagyok, hogy játszottam ezt a játékot.
Zs: – Menjél befelé, túl az énen. Túl a vagyokon. Mi voltál a vagyok előtt? Mi van a létezek előtt?
E: – A semmi.
Zs: – Nézzél most bele. Mi van a mélyén?
E: – Béke.
Zs: – A béke. Nagyon jó. A békét látod. Megosztott-e ez a béke? Egység vagy kettősség? Vagy te és a béke vagy te vagy a béke?
E: – Béke van.
Zs: – Nagyon jó. És hol vagy te ebben?
E: – Fel vagyok oldódva benne.
Zs: – Ez az a pillanat, amikor elkezdődött az idő és meghasonlottál?
E: – Lehet.
Zs: – Most milyen ez a béke?
E: – Otthonos. Engem régóta hív.
Zs: – Lehet hogy ezt kerested a világban? Menj be a szobába és maradj evvel a békével egy óráig, vagy ameddig jólesik.