Érzelemoldás

Az oldással a saját példámon keresztül találkoztam. A felébredési folyamatom előtt semmilyen ezotériás dologgal nem foglalkoztam. Az élethelyzetem kényszerített bele abba, hogy elkezdjem az „én”, a személy feltárását, mert annyit szenvedtem, hogy valamit tennem kellett. Minden perce szenvedés volt az életemnek, és tudtam, nincs, aki helyettem kimászna ebből. A saját tapasztalatom mutatta meg, hogy az érzelmeket, melyektől szenvedünk, igenis fel lehet tárni. A feltárás során mindig arra jutottam, hogy a gyerekkorban van ezeknek a gyökere. Az oldás nem más, mint amikor először találkozunk tudatosan a fel nem oldott érzelmekkel.

Ezek az érzelmek gyerekkortól kezdve velünk maradnak, míg nincsenek elfogadva, átélve. Ennek oka, hogy természetünkből adódóan elnyomjuk őket. Például a fiúkat arra nevelik, hogy ne sírj, ne légy anyámasszony katonája. Tehát, ezek az érzelmek ottmaradnak velünk egyféle lenyomatként, és később, ha bármilyen hasonló dolog történik, aktiválódnak, ráadásul nagyon gyorsan. Ebből lesz a depresszió, pánikbetegség és egyéb mentális jelenségek.

Ezt a dolgot tehát, a saját példámon keresztül ismertem meg, akkor még nem is tudván, hogy ebben az oldás lehetősége rejlik. Akkor vált ez igazán aktuálissá, amikor találkoztam olyan emberekkel, akik keresők voltak, vagy szintén valamilyen betegségben szenvedtek. Nem tudtam náluk sem mást alkalmazni, mint amit korábban saját magamon. Hihetetlen volt, de nagyon jól működött. Gyakorlatban úgy néz ez ki, hogy leülök az illetővel egy csendes helyen (élőben vagy internetes kapcsolat segítségével), és megkérem, hogy nyugodjon meg, majd megkérdezem tőle, mi az, ami problémát okoz neki a mindennapokban. Mi az, amitől szabadulni szeretne, mi az a tulajdonság, amit nem szeret önmagában. Esetleg az, hogy milyenné szeretne válni.

Tehát általánosságban azt, hogy mi a problémája, ami miatt megkeresett engem. Mi az, ami nyomasztja belül, és nem is tud a forrásáról. Nagyon gyakori, hogy már nem emlékszünk a gyerekkori problémákra, hogy mi is volt az valójában. Sokan azt hiszik, hogy mivel már rég voltak ezek a történések, így el is múltak. De egyáltalán nem! Ugyanazok az érzelmek irányítanak, melyeket életünk során „összeszedtünk”, csak egy kicsit másképp. Visszatérve az oldás gyakorlatra, egyszerű beszélgetésbe kezdek az illetővel, hogy mi a problémája az életben. Általában mindig ugyanazok, megfelelési kényszer, félelem a veszteségtől stb. A veszteségben sok minden benne van, lehet ez anyagi veszteség, párkapcsolati veszteség, az élet elvesztése, stb. Tehát ez egy nagyon tág fogalom, de a lényeg a veszteségtől való félelem.

Ezen kívül, vannak olyan emberek, akik belefáradtak az életbe, a küszködésbe. Ők egy feladásszerű minőséget élnek, de még sem mernek belemenni ebbe a feladásba. Lényegében ugyanoda lyukadunk ki, hogy félnek a veszteségtől. Félnek, hogy ha belemennek a feladásba, akkor végük van, elbuktak. Félnek, hogy hajléktalanok lesznek az utcán vagy hasonló. Akik nem is tudják, hogy mitől szenvednek és pánikbetegek, depressziósak, sokan odáig eljutottak, hogy ki sem mernek menni a házból. Ilyen típusú emberekkel is találkoztam.

Az oldásuk lényege az, hogy elmondják mi a probléma a jelen életükben. Beszélnek róla, és én rákérdezek hogyan élnek, hogyan viszonyulnak a családjukhoz, a világhoz, stb. Ekkor derül ki, hogy mi is az igazi probléma, ami miatt megkerestek. Most, hogy megvan ez az érzelem, megkérem őket, hogy menjünk oda vissza, amikor először találkoztak ezzel. Ilyenkor az emberek nagy része azt hiszi, nem fog tudni visszaemlékezni rá. Valamint sokan azt hiszik, nincs semmilyen forrás a gyermekkorukban, hiszen minden olyan jó volt annak idején. De valahogy az adott pillanatban, ez a „jelenlét energia” elkezdi emlékeztetni őket, felhozza az emlékeket. A konkrét szituációt minden alkalommal meg is találjuk. Itt nem számít, ha egy idős emberről van szó, náluk is megmutatja magát a gyerekkori konkrét esemény. Ilyenkor arra kérem őket, hogy kezdjék el mesélni a történetet, és éljék át újra az egészet.

Lássák, érezzék minden porcikájukban az egészet. Rákérdezek a legapróbb részletekre. Hol vagy? Mit csinálsz? Ki van ott? Hol ülsz, hány óra van? Ki hol van a történetben stb. Ennek hatására elkezdődik a film, amit tökéletesen átél. Ekkor jön az oldás lényege, mert megjelenik ugyanaz a gyerekkori érzelem, ami most is bántja felnőttként. Csak most egy gyerekkori kép hatására jelenik meg. Ehhez csak az kellett, hogy megtaláljuk a konkrét eseményt, ami megtörtént régen és berögződött. De most ott van a jelenlét, a tiszta éberség és az, hogy tudatos erre.

Tudatosan éli át ugyanazt az eseményt, plusz ott van a jelenlét energiája, valamint az a személy, aki az oldást vezeti, és ez ad egyféle biztonságérzetet. Mert bizony nagyon hevesen tudnak jönni ezek az érzelmek, és sokszor több is egyszerre. Tulajdonképpen, egyfajta érzelemcsomagként, mutatják meg magukat. Tehát megkérem az illetőt, hogy engedje meg az érzelmet, és a gyerekkori kép, az itteni érzelem egyszerre kerülnek elfogadásra. Egyszerű nyugalom árasztja el utána az alanyt, így csendessé válik. Nyugodt lesz a lélegzete, megjelenik a mosoly az arcán. Van, aki felnevet. Elég érdekes nevetési hangjuk van, felszabadulnak.

Ezt követően éreznek egy ürességet. Ekkor megkérem őket, hogy maradjanak ebben, és figyeljék azt. Nyugalmasnak, békésnek jellemzik ezt az állapotot, mely rendkívül felszabadító is egyben. Van, aki ennél is tovább megy, és azt mondja, nincs sehol és egyben mindenhol van. Olyanokat is mondanak, hogy „a semmi vagyok, ami él, szabad vagyok és elment a félelmem. Elment a félelem, ami soha nem is volt.” Ez lenne az érzelem feloldása röviden. Na, de mi köze van ennek a könyvhöz? Hát nagyon is sok, mert a spirituális keresők nem tudják, hogyan is lehet ebben elindulni. Egyáltalán el kell-e indulni valahová, haladni kell-e valami felé, vagy pont a fordítottja, és el kell kezdeni valamit felszámolni.

Én pont ugyanezeket éltem meg. Az érzelem feloldása egy nagyszerű állapot, egy halálélmény. Új világba érkeztem, ahol a csend volt az úr, és minden élt, ahogy az Aranylövésben le is van írva. Az oldás egy nagy lehetőség, főleg azoknak, akik elviselhetetlenül szenvednek. Itt a bizonyíték, hogy igenis van kiút, ami ráadásul nagyon egyszerű. A keresőknek is jó hír, van lehetőség arra, hogy ez a felszámolódás elinduljon. A felszámolódás mindig azzal kezdődik, hogy keletkezik a személyünkön egy rés. Ez a rés nem más, mint az oldás, ez indítja el a lavinát. Lehet, hogy nem lesz azonnali a hatás, de biztos, hogy elindítja azt a folyamatot, amely által a személlyel való azonosítás elkezd felszámolódni. A felismerések, megélések sorozata elvezet egészen odáig, hogy csak a tiszta Én marad, ami maga a végső valóság. Tehát nem kell menni sehová, ez egy nagyon egyszerű dolog, könnyen elérhető, bárki számára.

Ehhez nem kell intelligencia, mindenkinek van emlékezőképessége, érzelmi világa, és ehhez nem kell megérteni a bonyolult filozófiai kifejezéseket sem. Tehát ez lenne röviden az oldás lényege. Ha az érzelmi oldást olyan ember végzi, aki elért a Végsőbe, akkor ilyen hatása van. Érdekes, de nem is a személy az, aki vezet, hanem valami titokzatos erő, ami jelen van. A jelenlét ereje az, ami képes bárkit elindítani ezen a felszámolódási úton.

Hangsúlyozom a felszámolódás szót, mert a felébredés nem arról szól, hogy több tudást adsz magadhoz, vagy hirtelen nagy tudást szerzel. Ez is benne van, de a nagy tudás nem azt jelenti, hogy felhalmozol, hanem, hogy az oldás során a személy felszámolódik, és ami marad, az a természetes tudás állapota. Tehát nem kell semmit tanulni! Az oldások során többféle emberrel találkoztam, Volt, aki nem hitt benne, nem is érdekelte. De, aki igazán szenved, az rákényszerül arra, hogy nyitott legyen. Nekik minden megoldás egy lehetőség. Ha az alany nem akar megnyílni, akkor nem működik a dolog. Ez nem erőszak kérdése. Te készen állsz?

Beszámolókat az oldásokról a Beszámolók menüpontban találhatsz. Élő oldásokról készült adásokat a Videók menüpontban nézhetsz.