Önmegadás

Mi az önátadás, önmegadás? Megszabadulás a szenvedésből. Megszabadulni az egótól, attól, ami feszíti az életet. Kilépés az ego, a személy bonyolult világából. Kilépés a szenvedések, problémák sokaságából.

Amikor negatív, fájdalmas érzelem, gondolat jelenik meg bennünk, az olyan, mint egy érzelmi vihar. Elsöprő erejű, olyan, mint a világvége érzés. Ilyenkor feladjuk a küzdelmet és a feladás önmegadásba megy át. Összeomlik az énképem, a múlt és a jövőképem. Az önmegadás által kilépünk ebből a viharból. Feladjuk a küzdelmet és egy jelenlévő erő segítségével valami összeroppan belül és nem bírja már tartani magát. Elfogy az ereje. Ami összeroppan, az az egonk. A hatalmas szenvedés ereje betol a jelenbe. Olyan állapotba kerülünk, hogy csodálkozunk: hol vannak a szenvedések, a sok fájdalmas érzelem, az ítélkezés a világról. Átváltunk egy más érzékelésre. Feltárul egy teljesen más fajta belső világ, amely végtelen nyugalomból, békéből, probléma mentességből, kegyelemből, alázatból áll. Átvált örömmé, egyszerűen nem tudunk a problémákról. Ilyenkor az emberiből átlépünk az önmegadásba.

Látszólag egy szörnyű állapot felé haladunk, és valami nagyon retteg ettől bennünk. Jogosan retteg, mert tudja, hogy megszűnik a hatalma. Nem tud már többé befolyásolni, irányítani bennünket. Nem tudja többé ránk erőltetni a saját életét. Mindenáron küzdeni fog, hogy fenntartsa a szenvedésemet, az életemet. Teljesen mindegy, hogy milyen, csak legyen, létezzen. Rengeteg gondolatot, érzelmet fog „bedobálni”. De nekünk csak állni kell ebben a viharban, bele kell menni és ki fog fulladni, elfogy az ereje. Elfogy az erőnk, úgy érezzük, hogy meg fogunk halni. Azért érezzük ezt, mert azonosulunk a halandó egoval, a múlandóval. Sokan megijednek ettől, elkerülik, különféle technikákkal védekeznek. De ez senkinek sem kikerülhető, előbb-utóbb találkozni fog vele a szenvedő és a kereső is. Az ego nemléte, a személy eltűnése az önátadás utáni állapot. Ezért félelmetes az önátadás az ego számára.

Az önmagadás egy megváltás, valójában egy kegyelmi állapot. Az utána lévő állapot sokkal közelibb, természetesebb, mint amit személyként éltünk. Ez Isten lelke maga, ez az isteni megélés. Minden ember erre vágyik! Nem ismerünk már utána problémát. Amit ismerünk az a végtelen nyugalom, a béke, a szeretet, az öröm. Nincs benne emberi gondolkodás, struktúra.

Viszont valahogy az ego időről-időre újra erőre kap. Ilyenkor önmegadás sorozatok jönnek. Újra elkezdődik a harc, de már valami emlékszik arra, hogy a legjobb, ha lehajtom a fejem és megadom magam. Ez a leggyorsabb út: az önmegadás, ami újra és újra megtörténik. Így fogy el szép lassan az ego ereje. Hiába akar létezni bármi áron. Egyre mélyebb nyugalom lesz a lényünkben – már önmegadás nélkül, mivel már a lényünk lényege egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed a nyugalomba.

Az önátadás nem kerülhető el a szenvedőknek, de a keresőknek sem. Találkozni fognak vele. Ettől a találkozástól fél az ego, mert nem tudja, hogy mi van az önátadás után. Ez számára a halál, ettől félelmetes. Elhisszük az ego hitét, hiszen teljesen azonosulunk vele.

Kifullad valami a keresőknél is. Az erejük határára érnek, a keresés ereje, a motiváció, a kezdeti lelkesedés kifullad. A keresés már nem egy boldog, motivált állapot lesz, hanem inkább a végén azt mondjuk, bár sosem foglalkoztunk volna ezzel. Már nem tudok sosem normálisan élni. Valamilyen megoldás kell. Ekkor összeomlik a keresés eredményébe vetett hit és ugyanúgy önátadás jön létre.

Tehát az ego megsemmisül és a valós természetünk ott marad, amit keresünk, amire minden ember vágyik valójában.

Zsolt hanganyaga az önmegadásról letölthető itt.