Lélektánc beszámolók

Beszámoló az utókezelő hétvégéről. Ez a harmadik utókezelő, amin részt vettem és minden alkalommal egyre tisztábban és egyre mélyebben élem meg valódi természetemet. A mostani táborban az energiák akadálytalanul haladtak át rajtam, mint egy üres tengelyen. A második napon folyamatos lelki orgazmus volt. A tábor alatt többször teljes elmeleállás történt hol megállíthatatlan nevetéssel, hol a test teljes csöndes megadásával, hol a képernyőről való leválással. A transz és az ősenergiák mélységeitől a mámoros öröm magasságáig folyamatosan hullámoztak a lelken át a minőségek. A lélek az igazság hárfájává vált. A test eggyé vált a ritmussal és a zenével és ebből olyan tánc kerekedett, amit elmével soha nem éltem még meg. Az igazság függőleges tengelye tisztán és erőteljesen érzékelhető volt. Önmagam teljes, nyílt felvállalása óriási szabadságot hozott. Az Egy lélekben voltunk együtt végig nagy harmóniában, szeretetben és ez megnyilvánult. Köszönöm DJ MV. 🙂 A tábort mindenki kivasalva, mosolygósan és éveket fiatalodva hagyta el.

—————————————————————————————————————-
Lélektánc és meditáció.
Közel harminc évet gyakoroltam különböző jóga meditációkat.
Pl. Transzcendentális meditációt, mantrameditációt, légzésmeditációt, stb. Minden meditációnak a fő célja, hogy az elme elcsendesedjen, ill. „egyhegyűvé” egypontra fókuszálttá váljon. Eljutottam ezekkel a hosszas gyakorlásokkal a semmi állapotáig, a belső csendig. A Megnevezhetetlen kegyelméből megtapasztalt Otthon, a Trón, a lélekhangolás, és az Éden után, a figyelmemet az Igazságon tartom, nem engedem az elmét visszajönni.
Az elmúlt hosszú hétvégét az u.n. „utókezelő” táborban töltöttük Csepregen a központunkban.
A három nap lélekhangolás, lélektánc, és tánc, és tánc, és az utunk újra átélése töltötte ki.
Ez alatt a három fergeteges nap alatt extázisos öröm, mámor, és isteni együttlétet éltem meg.
Amikor a lélek táncol, örül, boldog, extázisban van, akkor a test ugyanolyan korlátlan képességeket mutat, mint amikor az Otthont is éltem. Az elme számára felfoghatatlan, hogy hatvanon jóval felül, három nap és éjjel egyfolytában tud mozogni, táncolni. Ember ilyent nem tapasztal meg. Húsz éves koromban áttáncoltam néhány éjszakát, és vidáman éltem a többi napot. De ez a mostani lélektánc megmutatta, hogy ehhez semmi köze nincs se az elmének se a testnek.
A korlátlan öröm, boldogság, extázis, ami átjárja az egész testet, de mégsem a test mozgatja magát, hanem a lélek mozgatja a testet és ez a legnagyobb gyógyítás.
A lélektánc a legnagyobb meditáció, mert itt az elme teljesen megszűnik, és csak a mámor, a gyönyör létezik.
—————————————————————————————————————-
Három nap elmenélküliség = nem vagy itt ebben a rabszolga-életedben. Nem az elme rabszolgavilágában vagy.
Hanem az Igaz Valóságban, ahol csak a végtelen öröm van és a saját végtelenség. Mindenütt végtelen öröm, nincs más csak a végtelen öröm. ‘Éjszaka’ felébredtem és fekve is táncoltam, a test elfogadta, hogy oké, természetesen nem alszunk az öröm helyett és ‘reggel’ folytattuk. A ‘hosszú mámort’ az elme nem bírja, és a végtelen lélek csak táncol a végtelen semmiben a maga végtelen gyönyörűségében.
Ugye tudod kiről beszélek? Kizárólag pont rólad.
Láttalak ott! kidobhatod az összes alibidet a szemetesbe! a tetejére az elmét!
Alázattal köszönöm nektek.
még ez sem vagyok!
—————————————————————————————————————-
A lélektáncban hosszasan időzik a Lélek, megtapasztalva valódi önmagát, önmaga természetét. A Lélek folyamatosan önmagába zuhanva, önmagába szeretve a végtelenbe tűnik, a feltétel nélküli boldogsággá, szeretetté, örömmé válik. Minden eltűnik: a test, az elme, a világ, csak a könnyed örömteli lebegés marad. A lélek hosszasan megtapasztalja önmagát, az egységet és az erőt, bizonyosságot arról, hogy mindig is ez volt. Az elme maradványai lefoszlanak, a Lélek szabadon nyilvánul meg a táncban, a test kontroll nélkül tükrözi a Lélek örömét. Az utókezelő táborban megtapasztalható, hogy a boldogsághoz, örömhöz, szeretethez nincs szükség a testre, nincs szükség más személyre, nincs szükség a világ nyújtotta élvezetekre. A Lélek önmaga az öröm, a boldogság, a szeretet, a teljes szabadság. Nincsen kettősség, nincsenek feltételek, csak maga a feltétel nélküli, az állapot nélküli EGYség van.
—————————————————————————————————————-
A hétvégi lélektánc nem volt teljesen új számomra, egyik utókezelő táborban volt szerencsém ízelítőt kapni belőle. A korábbi lélekhangolások, s a múlt heti zoom-zuhanás igen csak (ki)ütősek voltak, már ami az elmét illeti. Teljesen természetesen kapcsolódtam tehát be a közös táncba. Az egyik számnál azonban valami szomorúság-féle jelent meg bennem, és nehezen oldódott. Csodálkozva figyeltem erre; hát ez meg mit keres itt? Nem volt egyáltalán szomorkás hangulatú a zene, akkor meg mi ez?
Lefekvés után elővettem, belementem, szabad utat adtam a szomorúságnak. Feljött az a régi-régi alkalom, ami még nem kapott korábban figyelmet, megengedést, csak elfojtást. Benne maradtam, mígnem szépen eltávozott a semmibe.
Másnap már könnyen váltam eggyé a zenével, magam voltam a tánc, a ritmus, a szabadság, az öröm. Még most is hallom Zsolt orgánumán: s még ez sem vagyook!! Semmi sem vagyok! Az vagyok!
Hálával és alázattal köszönöm, hogy tényleg Ez lehettem, voltam ott és akkor és most.
—————————————————————————————————————-
A hétvégi utókezelő tábor óta jelen van egy teljesen új, leírhatatlan minőség. Finom, lágy,selymes öröm, csend, vibráló mozdulatlanság, de mégis teljesség, erő , tökéletesség. A világ mintha ezen keresztül szűrődne át és ezáltal csak tompítva érzékelném. Mintha nem lennék teljesen jelen a világban. Az elme hallgat. Nem tud vele mit kezdeni, olyan erős. Alázattal köszönöm