Az Életre való felébredés

Az Életre való felébredés

A hamis létezés meghalt és feltámadt az Élet. Szentség, gyönyörűség, boldogság
forrása, minden dolog eredete. Mindennél előbbre lévő, ősi, nagyon belső,
érinthetetlen, megfoghatatlan, megnyilvánulatlan. Minden létező, a világ, minden
forma Atyja. Korlátlan, határtalan lehetőségek tárháza. Az egyetlen Valódi, az
Igazság, az Élet adója. Minden Ez, minden innen árad ki és ide tér vissza. Csak Ez
VAN. (H.K.)
—————————————————————————————————————-
Az identitásod végső elengedésével felszámolódik a hamis élet, meghalsz a világi lét
számára. Amikor így megtisztulva a Lélek találkozik az Igazsággal, felismeri azt és
eggyé válik vele. Az Igazság kapujában árad a kegyelem, a hála mély megadásba
visz. A hamis élet végével egy új valós élet virágzik ki. Csak ez a vibráló, életteli,
friss, tiszta élet van. Az élettel való eggyé válással végső nyugalomra találsz, végleg
megérkeztél, egy szilárd bizonyosság, hogy ez AZ. Eggyé váltál az Atyával, hogy
mindig is ez volt, mindig egy voltál az Igazsággal és hogy sohasem mozdultál ki az
Igazságból. Az Igazság mindig jelen volt, van. Az Igazság számtalanszor feltárult a
hamis élet során, ami éltette a Lelket, utat mutatott és tovább vitte a végcél – az örök
életbe olvadás – felé. Békére lelsz, az örök élet vagy, a korábbi szenvedéseid, a
hamis életed végre értelmet nyert.
Azóta, hogy az Igazsággá váltam gyengéd atyai szeretet van minden iránt – egy
fordított szeretet. Korábban éreztem, ahogy Isten szeret engem, az egyéni lelket,
most pedig én vagyok ez a szeretet, belőlem árad – körbe ölelem Isteni szeretettel a
világot. Ez a szeretet természetes, gyengéd, nem heves, csak van, nem irányul
semmi konkrétra, nem kötött időhöz, helyhez, mindig jelen van.
Minden egyforma számomra, nincs jó és rossz, a tárgyak, a világ nem különálló
tőlem, minden az én gyermekem, mindent én teremtettem, minden általam és
belőlem van. A világ élővé vált, a tárgyak éppúgy, mint az élőlények. Minden
csodálatosan szép, tiszta, valódi, élő. Most először láttam a gyermekeimet és a
férjemet tiszta valódiságukban, most látom őket igazán élőnek, sosem tudtam, hogy
ilyen csodálatosak.
Az Igazság az Élet csodája, szépsége, zokogás a csodától, a felfoghatatlantól, de
nincs, aki zokogjon, csak az örömteli zokogás van, önfeledt tánc, örömtánc. Ez maga
a létezés öröme.
Egybeolvadás van, nincs kint és bent, lent és fent, megszűnt a múlt, a jövő, csak a
jelen szent pillanata van, mely maga az élet. Jelen van a világ, de függetlenség van a
testtől és a világtól. Bennem van a világ, mégis fentebbről, más szemszögből
szemlélem a világot. Minden itt van, a dolgok, történések folynak, minden objektíven
működik, már az „én”, az egyéni nincs benne. Minden működik magától, nincs mit
tennem, mozdulatlanság van. Már nem tudom, hogy milyen volt, amikor benne volt
az egyedi, nincs róla tudásom, csak azt tudom, ami most van.
A valódi élet természetes: az öröm, a szeretet, a tisztaság, a végtelenség, a
gyermeki ártatlanság, a játékosság, a gyengéd ölelés, a frissesség, a szabadság, az
örök, a mozdulatlan, az igaz egyszerre van jelen. És ezek a szavak csak gyenge
visszatükrözése a valóságnak, a felfoghatatlannak, az elmondhatatlannak, a
Megnevezhetetlennek.
Csak ennek van értelme, csak az Igazság szolgálata az egyetlen valós, hogy a
Lelkeket megérintse az Igazság, hogy támogatást nyújthassunk a nehéz
helyzetekben, hogy együtt örülhessünk a megtapasztalások során, hogy
megmutassuk a haza vezető utat az örök életbe, az örök boldogságba. (Z.É.)
—————————————————————————————————————-
Az igazságra ébredés óta egyértelműség van, éberség arra, hogy minden bennem
történik. Az élet él, tiszta és gyermeki. Finoman pulzál, vibrál minden, örök tavasz
van kibontakozóban. Megjelenik függetlenül mindentől a meghatódottság és az öröm.
A legszentebb és legszebb ajándék az élő élet. Az, ami van és minden, ami van az
tökéletes. Alázattal köszönöm a megnevezhetetlennek mindezt a kegyelmet.
(D.A.)
—————————————————————————————————————-
Meghalni az Igazságba és felébredni az Életre. A megszűnés pillanatakor feltárul az,
ami van. Felbugyog egy leírhatatlan erő, sírás és nevetés egyszerre, egy
rácsodálkozás. Nehéz szavakba önteni. A testet valami átjárja, egy erő,
megrendültség. Új, most született, mint a friss hó. Csak hasonlat ez, mert szavakkal
nem leírható. Tisztaság, puhaság, csend és meghatódottság jár át mindent.
Egy finom gyönyörűség, mely nem a tárgyak szintjén, hanem azok formán túli
lényegeként létezik. Szépség, gyengédség, frissesség, élő élet mely természetes,
állandó és megingathatatlan. Gondoskodás, mely magától, erőfeszítés nélkül csak
van. Ez az, ami igaz és valódi. Az, ami megszűnt és meghalt, mindig is halott volt,
mert hamis volt. Csak az élet valódi és igaz, mert az maga az Igazság.
Az Élet és az Igazság itt van és azt szolgálni van egyedül értelme az életnek.
Alázattal köszönöm a Megnevezhetetlen kegyelmének az Életet, az Igazságot. (B.L.)
—————————————————————————————————————-
Először jött a teljes leállás. Nem halál, nem üresség, annál teljesebb. Majd… minden
élővé vált, feltárult az, ami van! Minden tiszta, egyszerű, csodálatos, vibráló.
Nincs benne semmi, amit tudni lehetne. Az öröm, ami önmagában gyönyörködik,
a Lét, amiben minden benne van. Mozdulatlan, de áramlik a tudás, ami tudja, hogy
tud. A teljes természetesség, ami mindig is van. (Sz.Á.)
—————————————————————————————————————-
A körbevezetésről és az Atyáról: feltárul a végső valóság, az Igazság. A valódi Élet
él, az igaz Élet kirügyezik és virágba borul. Az igazi Élet élni kezd. Teljes
mozdulatlanság, végső nyugalom és végtelen csend… nincs születés és halál, csak
az örök LÉT, bevégeztetett! Alázatosan köszönöm! (B.M.)