Ez a tábor megint más volt mint az eddigiek. Látni, együtt érezni azt, amikor az ember az igazság elé áll, meglátja saját gyarlóságát. látja hogy a múltja, az élettörténete az, amihez eddig ragaszkodott. Látja hogy ez maga az önzés, ami egy téves hitből ered. Csak annyi kellett hozzá, hogy elhiggyem önmagam. Hogy én létezek, mint elkülönült valaki, ez volt a tévedés. És ha nem evilági szépséget akartok látni, akkor nézetek meg egy olyan arcot, aki most mondott le, és szabadult meg önmagától. Ilyen magasztos szépség nincs a világban. Ez csak ekkor jelenik meg. A harmadik napon a lélekjóga olyan magasságba ért, amit szó nem tud kifejezni. A lélek már a világban, mozgás közben lett visszavezetve önmaga, és minden megnyilvánulás forrásába. Az ég és a föld így egyé vált… Mi vagyunk az ég, a föld, a világ, a mozgás, de legfőképp az, amiből mindez ered