Amiről nincsenek szavak, hogyan írjak szavakat Nektek, távolmaradottak? A tábor azzal kezdődött, hogy mindenki elengedte a szabadság ideájához kapcsolt nemlétező félelmet. A szabadság ideájáról lemondás is egy olyan felismerés, ami kiszabadít a nem-valóságból. Folytatódott lélekjógákkal, lélektáncokkal, tanításokkal az út Lélek-Igazság-Isten-Önvaló állomásairól, amelyeken végighaladtunk. Örömsírásokkal kísérve, megéltük azt, hogy ’odaátról’ látjuk a formavilágot, a valóságunkból tekintünk vissza a nemvalóságok világára. És bírunk lenni mindenütt. A korábbiaknál magasabb kegyelem. Nem lelkes leszek tőle, meg még világosabb, hanem a Végső Valóságom vagyok, a végtelen jelenlét. Együtt, mindnyájan, a Megnevezhetetlen Lélekjógival és veletek. Alázattal köszönöm, hogy részese lehettem.
A távolmaradtak lehet, hogy tőlük távolinak látnak minket, bár nem távolodunk el senkitől, nincsenek köztünk távolságok. Hívunk ezután is – most is.