Fáklya előadás – Idilli Karácsony

A gyermeki énre olyan szeretet nézett, amitől minden feloldódott. Nem maradt semmi, csak ez a szeretet, ami én magam voltam, vagyok. Soha nem volt máshogy, ez a szeretet kiterjed az emberiségre, az állatvilágra, a növényvilágra, tárgyakra, majd ezek is együtt eltűnnek és csak a semmi tisztasága marad, ami a teljesség. A csóknál Isten belülről csókolt meg. A lélek lett megcsókolva.
Szentség, fényesség, rózsaillat, a Kedves csókja meggyízű, édes.
A Karácsony a szentség, a mély öröm, az eggyé vált valóság, a maga csodálatos szerelmében. Igazságnak hála.
Meghitt, otthonos, szeretetteljes, kedves, ünnepi, szép, rólam szól a Karácsony, szentség. A Karácsony az élet ünneplése, tánc, szerelem, szépség, eredet, az életet adó és az élet eredete. Belső, intim, hála.
A Karácsony olyan, mint a kisgyermek számára az ajándékbontás. Nem tudja, a doboz mit rejt, de izgatott és boldog, ahogyan csak egy gyermek tud izgatott és boldog lenni. A Karácsony ez a gyermeki öröm, tisztaság, ártatlanság, gondtalanság, boldogság.
Én vagyok a Karácsony. A Karácsony van 🙂 nincs más. S ez meghitt, áldott, békés.
Lágy, csókba ölelő Karácsony vagyok. A semmiben szerető, hömpölygő ünnep.
Szikrázóan csillogó és puhán fényes meleg.
Velem, nélkülem.
Miután kinyitottam a szemeimet és ránéztem a díszekre, nem jelentettek semmit. A szeretet, nyugalom, állandóság tölti el az egész lényemet. Ebben a szépséges, meghitt állapotban mindig Karácsony van. Meg kell próbáljak minél többet ebben a szeretetteli állapotban maradni. Bennem van az az igaz, kicsi láng, amely ha táplálva van, gyönyörűségesek lesznek a pillanatok. Amit most érez a lélek: harmónia, lágyság, gondolatok nélküli. Nagyon jó! Erre várt a lélek. Igazságnak hála.
A gyermekkori Karácsony megtelt a lélek békéjével, csendjével. Megállt minden és csak az a tisztaság van, örök szeretet, amire mindig vágyott a lélek a világban is.
Béke, nyugalom, szeretet, az ami van. Az vagyok.
Formalitás nélküli ünnep áramlik és világgá alakul a látáson keresztül. Semmi nincs nélkülem, de minden magam nélkül van.
Minden úgy van jól, ahogy van! Alázattal köszönöm.
Nagy örömöt éltem meg. A kicsi Attila úgy éreztem, megnyugodott és megélte a Karácsony örömeit. Megnyugvás, megbékélés maradt, minden úgy van, ahogy van és ez így jó. Igazságnak hála.
Szeretlek. Alázattal köszönöm. Igazságnak hála.
A mostani Karácsony mélyebb, meghatóbb, békében teljes.
Tapasztalás: nyugalom, béke, szeretet, jelenlét, gondolatnélküliség.
Feljött bennem sok régi Karácsony fájdalma. Hogy akkor sem tudtam elég jó lenni a családtagjaim számára és nem mutathattam ki az igazi érzéseimet, a valódi lényemet, ez torok- és szívtájékú fizikai formában nagy nyomásként mutatódott meg. Aztán a fizikai test és a lényem is kettévált. A jobb oldalon könnyedség, szeretet, elfogadás, a bal oldalon az egész világ fájdalma mint egy nagy nyomás jelentkezett. Ahogy figyeltem ezt a nagy nyomást, lassan szépen oldódni kezdett. Még nem oldódott fel teljesen, tart a folyamat, de egyre könnyebb. A rózsákat láttam, éreztem a csók ízét, sőt, magam váltam a csókká. A Karácsony kezd átalakulni.
Arról tudatos vagyok, hogy amit észlelek a világból, a minőségek tőlem függnek. Már tudom, hogy senkit és semmit nem ítélhetek meg, nem hibáztathatok. De még nem élem az irány nélküli szeretetet, pedig igyekszem. Nagyon hiányzik. “A szépség a látó szemében rejlik”
Az idei és a jövőbeli Karácsonyokon hagyom, hogy az ártatlan/szerelmes lélek uralja az elmét……….
Igazából nem tudom tetten érni a Karácsonyt most idebent, csak hatalmas szeretet és szerelem van idebent.
Köszönöm!
Reményteli várakozás, vágyakozás.
Csodálatos az egységélmény, minden ragyog, egyre fényesebb. Mindent átfényesítek.
Mindig inkább szép élményeim voltak Karácsony kapcsolatán. Ahogy idősebb voltam, kialakult egy talán fals kép a Karácsonyt illetően. Én csupán egy nyugodt Karácsonyt szeretnék.
Nekem a Karácsony olyan most már, mintha egy folyadékban lebegnék, egy fényes folyadékban.
Idilli karácsonyi kép. Béke, harmónia, lágyság. Egység, benne minden, amire vágytam. Megelégedettség. Nincs szükségem senkire. Itt maradni örökké az öröklétben. Kielégültség.
Isten szeretete folyamatosan kiárad és visszafordul önmagába. Nincs kiemelkedő pillanat. Nincs Karácsony. Mindig Karácsony van.
A Karácsony megünnepléséhez a mai nap előadása csak pozitív eredményt hozhat az egész családnak és velünk kapcsolatban álló embereknek is! A szeretet a lélek kiáradása és ez az, amit nem lehet legyőzni, megvetni, megölni, most ezt az Isten az örök léleknek adta.
eltűnt minden múltbeli karácsonyi emlék, csak annyi maradt, hogy mindenki akkor is a boldogságot kereste, csak kívül. Az idillt. Most fénylik minden, ragyog. Mindenből a szépség árad, az, ami minden mögött a valódi AZ, AMI VAN.