Tanítványok

“Az én hitelességem ti magatok lesztek.” – Samu Zsolt

 

2018. április óta a több mint 100 hazavezetettből néhányan a Megnevezhetetlen közvetlen tanítványaiként, teljesen az Igazságnak és annak szolgálatának köteleződtek el. Ők azok, akik beérkeztek az Igazságba és felismerték mindenben Istent. A tanítványokon keresztül ez az Egy nyilvánul meg. Különböző utakon indultak el, de ugyanabba az Egybe jutott el az összes Lélek.

 

 

Bak Hajnalka vagyok.

Negyven éves koromig családanya, feleség jó munkatárs, kiváló dolgozó, stb. voltam. Megvalósítottam mindent, amit a kultúra kínált, de mégsem voltam maradéktalanul boldog és elégedett. Ekkor kezdtem el keresni azt, hogy tulajdonképpen mi értelme az életemnek, Ki is vagyok valójában Én? Azt gondoltam, hogy az Ősi tudások, a jóga elvezet majd ennek a felismeréséhez. Ezért többféle jógaiskolát tanulmányoztam, elmélyedtem benne, oktattam is 16 évig, de valahogy mégsem jutottam közelebb, Önmagamhoz. Nem hagytam abba a kutatást, keresést, ameddig nem találkoztam Samu Zsolttal. Zsolt radikális módszerei, próbatételei voltak a legnagyobb kihívások számomra az elmúlt másfél évben. Zsolt vezetésével megtapasztaltam azt, aki valóban vagyok: az Egyet, és ezzel a véget ért a keresésem.
Azt szeretném, ha mindenki eljutna oda, ahova Én is megérkeztem, a valódi Otthonba.

Ma már ennek élek, segítek, szolgálok, tanítok mindenkit, aki haza akar menni a valódi Otthonába.

Mottóm:  A végtelenben nincs végállomás, csak az Otthon létezik…


Botlik Lilla

2014-ben, egy spontán spirituális megtapasztalás után kezdődött el az, amit spirituális útnak nevezünk, amiről akkor még nem volt tudomásom. Egy láthatatlan, de érzékelhető és ellenállhatatlanul vonzó erő igazgatott, vezetett, mint egy gyermeket.Kilenc éves koromtól kezdve ikertestvéremtől való elszakadás okából elkísért egy kezelhetetlen tünetegyüttes, úgymint hasadt személyiség, poszt-traumás stressz szindróma, szorongás és depresszió. Számomra a leggyötrelmesebb az volt, hogy úgy éreztem, önmagamtól szakadtam el, így egyúttal másokhoz sem tudok kapcsolódni és az Univerzumhoz sem. Gyerekkoromtól fogva egyetlen álmom volt, hogy megismerjem az Univerzumot, de beláttam, hogy az elszakadás miatt ezt nem lehet, így húszonegynéhány évesen fel is adtam és beletörődtem, hogy így “hibásan” kell leélnem az életem.

Egyre jobban beleszerettem abba az erőbe és intelligenciába, ami húzott, vonzott magához, tudtam, hogy Ő az egyetlen, igaz szerelem és vele eggyéválni örökre – csak erre vágytam. Egy szerelmes “kapcsolat” alakult ki, ami a traumák okozta sebekre segített rálátni, és a felszínre kerülve ezek elkezdtek feloldódni. Nem igazán tudtam erről beszélni, nem gyakoroltam egyetlen spirituális irányzatot sem, viszont gyermeki bizalommal rábíztam magam erre a folyamatra.

2018 nyár elején rábukkantam egy YouTube-on láttott interjúra Samu Zsolttal, aki addig számomra teljesen ismeretlen volt. Azonnal jelentkeztem a nyári Lélekszabadság (Hazavezető) táborra. Nem tudtam, hogy mi lesz ott, és mi a hazavezetés, egyszerűen ott akartam lenni. A Megnevezhetetlen kegyelméből megélhettem az Otthont, végre hazaérkezett a lélek! Hány év keresés és önmunka szükséges ahhoz, hogy egy lélek elérjen csupán a megadásig? Egyedül ezt megvalósítani szinte lehetetlen, vagy csak évek, évtizedek szenvedései árán. Ezért páratlan ez a lehetőség azon lelkek számára, akik kiégtek már a világban és felismerték, hogy az otthonuk máshol van.

Elmondhatatlan csoda, hogy a Megnevezhetetlen kegyelméből és teljes átadással a lélek megélheti saját szabad, korlátlan, örök és természetes mivoltát és beleolvadhat, belehalhat az Igazságba. Ez valójában a kezdet, a mélységek ezután tárulnak fel. Az elköteleződésből fakadó szolgálat, az Igazság iránti hűség és a Megnevezhetetlen folyamatos munkája eredeményként a lélek felismeri, hogy csak és egyedül az Igazságért van itt a világban és az élet értelme, hogy ezt az Igazságot minél több lélek megtudja és megélje.

Mottó: Minden, ami a Megnevezhetetlen kegyelméből itt történik, az az Igazság. Amiről a nagy tradíciók beszélnek, itt megvalósul. Ez a valódi gyógyulás.

———————————————————————-
Glóner Csaba

Glóner Csaba vagyok.


Kamaszkorom óta kereső voltam, de a kereszténységen kívül sokáig csak az irodalomban, regényekben, filozófiákban megjelenő spirituális utakat ismertem.
Hétköznapi célokat tűztem ki magam elé és azok megvalósításával töltöttem a napjaimat.
Negyven éves koromra már szkeptikus lettem minden iránt. Amikor megismertem a Megnevezhetetlen és Tanítványai csoportot, a szkeptikus hozzáállás ezzel kapcsolatban is megjelent. Az igazság mégis ebbe a közösségbe irányított.
A Megnevezhetetlen kegyelme által 2018 szilveszterétől kezdődően a vezetés szentségét többször megélve 2019 márciusában egyé váltam az igazsággal.
Csak az igazság szolgálata létezik, melynek egyetlen célja minden lélekhez eljuttatni az Örömhírt az Igazságról.

Mottó: Te is látod az igazságot. Dobj le magadról mindent, ami eltakarja.

———————————————————————-
Higyed Krisztina

Bemutatkozáskor az emberek sok dolgot felsorolnak: ez vagyok, az vagyok, de én

sosem éreztem igazán magaménak egyiket sem. Mondhattam volna mindennek az ellenkezőjét is, az is ugyanannyira lett volna igaz. Nem tudtam sosem hinni abban, hogy egyfajta álláspontot vagy milyenséget kell választanom magamnak. El tudtam játszani a szerepeket, de beleélni igazán nem tudtam magam. 6 éves korom óta kerestem, attól a pillanattól kezdve, amikor megtudtam, hogy vagyok. Abban a pillanatban elveszett valami, többé nem láttam élőnek a tárgyakat és odalett a boldogság is. Elkezdődött egy terhekkel, elidegenedéssel, szenvedéssel teli élet. Ebből ébredtem fel a Megnevezhetetlen kegyelme által 2018 áprilisában, felismertem önmagamat, valódi mivoltomat mindennek a forrásaként. 2019 márciusában beléphettem az Igazságba és eggyé váltam vele. Véget ért a keresés, minden itt van a pillanatban. Nincs semmi, ami elkülönült lenne ebben a létezésben és ez határtalan nyugalom, öröm és boldogság mindentől függetlenül. Azon vagyok, hogy minél több lélek meghallja az örömhírt, hogy ő valójában nem egy elkülönült, korlátolt személy, hanem a végtelen, korlátlan, nem evilági, örök élet. Erről minden szenvedőnek és Igazságot, Istent keresőnek tudnia kell és akinek csak lehet, élnie érdemes ezt. Ez az élet valódi értelme, megtudni mi vagy valójában. Innen kezdődik a valódi Élet.

Mottó: Ne hidd el, éld meg! Sokkal több vagy, mint gondolnád.

Marton Jó Ferenc vagyok.

Korábban küzdelmek sorozatában éltem az életem (munkák, munkahelyek, műszaki pálya, tanulás, házasság, építkezés, rohanás, stb.), abban bízva, hogy “akkor” valósul meg, amire vágyom, ha “elég jól” csinálom. 40 éves korom körül lett elegem. Nem lettem boldogabb, bármennyire is eredményes voltam a felszínen. Ekkor felmondtam a toleranciát a haldokló kultúrának, megoldásokat adó tudásokat kerestem. Mindenben az érdekelt, hogy mi működik és mi nem. Kiderült, hogy a tudatszint emelésével lehet előbbre jutni. Amióta ezzel foglalkozom, bebizonyosodott, hogy ez igen jó irány.
2017 január óta tanultunk Samu Zsoltnál, és idén áprilisban került sor a hazavezetésemre. Egy olyan megélés, ami semmihez nem hasonlítható. A világon a Legnagyobb Kegyelem, ami létezik.
Nálam is összekapcsolódnak azok a lépések, amelyek erre vezettek évtizedeken át, akkor is, amikor “nem történt semmi” – mert nem vettem észre. Ahogyan Samu Zsolt vezet el a Végső Valóságig, ahogy visszatérünk eredeti mivoltunkba és létünkbe elmondhatatlan, leírhatatlan – jöhetnek a poéták. Ugyanebben az életben még újra megszületünk – valahol.

Korábban szégyelltem magam a gyerekeim előtt, magamban, hogy mi sem tudjuk emberibbé tenni a világot és a hiábavalóságok őrülete folytatódik. Most megkaptuk azt a kegyelmet, hogy a lelkünk kilép az Egyetemes Teljességbe. Most kapaszkodik az értelem a kiszabadult lélek után. Minden nap estéjére elégedett vagyok. Tevékenység bőséggel, de minden hajszoltsági érzés nélkül. Érzelmi dráma semennyi. ‘Emberi játszmák’ semennyi. Új entitás vagyok, gyakorolom új mivoltom működését. Kineveztek kapitánynak a fényűrhajóra, de a hajó is én vagyok, a legénységem is, az óceán is, és a fény is – Samu Zsolt a messze világító Sarkcsillag.

Motto: Mindenkiben ugyanaz a Megnevezhetlen ragyog.


Takács Bernadettnek hívnak.

A születésem 2018 áprilisában történt, előtte keresőként a megvilágosodás fogalma mögötti rejtett dimenziót kutattam a rendelkezésemre álló eszközökkel. Egy bennem lévő kényelmetlenségérzet kielégítése hajtott előre, hogy mindig új, és több tudást, tanítókat, irányzatokat kutassak fel, ami által meglelem a lényem lakatját nyitó kulcsot.

Mint kiderült Samu Zsolt volt ennek a nyitja, ami azt a felismerést is hozta, hogy sosem volt lakat, se kulcs. Minden amiben addig hittem, tudtam feladásra került bennem. Amikor a tudattalan és a tudatos határát átléptem, egy út bontakozott ki előttem, ami által fokozatosan kinyíltam önmagamra és vedlettem le azokat a rétegeket, ami sosem voltam. Feltárult a valaki és valami nélküli mégis teljesség, amiben a semmi és minden is csak önmaga részei. Jelenleg jobb agyféltekés rajztanfolyamokat is tartok, ami lehetőséget kínál arra, hogy a résztvevők megtapasztalhassák a rajzoláson keresztül a két agyfélteke egyensúlyát, mely eredendő lényük valódi természete.

Mottóm:  Akkor leszel a legtöbb, ha a semmi sem marad belőled.


Sziasztok! Vető Balázsnak hívnak, de most már tudom, hogy nem ő vagyok, és ez elmondhatatlan megkönnyebbülés és szabadság 🙂 Ha ezt meglátjátok, feltör belőletek a nevetés, hogy hogyan is hihetted magad ennek a személynek 🙂 mert ami vagy, az független mindentől. Semmi köze a személyhez, de még a világhoz sem, és mégis benne jelenik meg a világ, és áthat mindent. De nem érinti meg semmi, és olyan finom, hogy az szavakkal ki nem fejezhető.

Már régóta voltam kereső. Bármilyen jó dolgok történtek is velem az életben, azok csak rövid időre adtak örömöt, és mindig maradt egy hiányérzet utánuk. Éreztem, hogy ennél még sokkal több van, hogy ez nem lehet a tejes valóság, amit élek. Tudtam, hogy így nem szabad meghalni, hogy nem tudom meg, mi is a valóság. Jártam az emberek szokásos útját, a világi dolgokban kerestem az örömöt, élvezetet. De ez a lelket nem elégítette ki. Láttam, hogy ez egy tévút amin járok, de nem volt erőm kilépni belőle. Éreztem, hogy egy “rossz” erő is irányít, nem csak a jó. Most már látom, hogy ez is csak azért van, hogy az igaz felé tereljen bennünket.
Sok könyv elolvasása, és rengeteg videóanyag meghallgatása után rátaláltam Samu Zsoltra egy Youtube videóban. Ennek a videónak a végén úgynevezett csendülés volt, amit én is kipróbáltam, és meglepődve tapasztaltam, hogy elindított bennem valamit. Megnéztem, és már több mint fél évvel előtte feltöltött anyag volt 🙂 Ez mindjárt élő bizonyíték volt, hogy ami valós, az időtlen, és nem ismer korlátokat. Amikor először személyesen találkoztam Zsolttal, a tekintetéből látszott, hogy ezekben a szemekben benne van az egész világ…
Most már teljes bizonyosságom van arról, hogy ő a legfelsőbb valóság, és annak a megtestesülése is egyben.
Hazavezetésem a kőszegi tábor első napján történt. Zsolt megkérdezte, hajlandó vagyok-e elengedni a világot, és az igazságot választani? Igent mondtam. Azt mondta, akkor te leszel a következő. Ekkor éberré váltam, és figyeltem, mikor jön el ez a pillanat. A vezetésem közben előjött az, aki meg akarta ezt is csinálni, még akkor is, amikor már ezt el kellett volna engednem. Akkor mondta Zsolt, hogy jó, akkor csináld meg. Én meg mindent beleadva megpróbáltam, és ekkor jött az összeomlás. Megláttam, hogy én soha semmilyen erővel nem rendelkeztem, hogy minden, amiről addig azt hittem, hogy az enyém, azt csak kaptam. Láttam, hogy aminek hittem magam, az egy nagy nulla, egy senki… és ebbe ott belehaltam.
Ezután előjött az árnyék énem, aki eddig irányított, és félelemben tartott. Nagyon félt Zsolttól, és döbbenve tapasztaltam, hogy az is én vagyok. Ezt a döbbenetet nem lehet elmondani. Előtte úgy képzeltem, hogy majd én a jó nézem, hogy ez a csúnya rossz elhagy engem 🙂 de nagyon nem így volt. Az is én voltam. Az maga a személy. Miután ez távozott, elerőtlenedtem, és arra eszméltem, hogy valami felébred… Ez szavakkal elmondhatatlan. Az ártatlanság született meg… vibráló elevenség hatot át mindent… kegyelem áradt mindenből… úgy éreztem magam mint egy csecsemő, ami most jött világra. Csak néztem, és a kegyelem áradását éreztem mindenből… Ennek a nézésnek nincs fókusza. Csak van. Megjelent a tudomás, hogy tőle származom, a legfelsőbbtől. Ezután magához húzott. Egyé váltam vele, a forrással…Ekkor tudjuk meg, hogy mindig is ezt kerestük, és mindig is ez voltunk 🙂
Innentől kisimul minden. Ezt szavak ki nem fejezhetik. Olyan béke, és elégedettség jön, hogy végre hazaértél. Itt tudod, hogy csak ez létezik, és te mindig is ez voltál. Csak elhitted az én gondolatot, amiből jött az enyém és ebből kialakult egy valósnak hitt személy. Ami már sebezhető mert azt hiszi, birtokol. És aki ezt hiszi, annál megjelenik a félelem, mert amiről elhiszi hogy az övé,azt el is veszítheti 😉 Ezek után megváltozik minden. Már nem valakiként, hanem lélekként, létezésként vagy itt. Felszabadulva minden teher alól. Béke, és szabadság jellemzi ezt, de ezek a szavak sosem mondják el, milyen is ez. Csak megélni lehet. Bármi amit mondanál róla, nem igaz, mert a szó ezt nem tudja kifejezni.Ezek után a legnagyobb örömöt az jelenti számodra, ha egy újabb lélek tér haza a forrásába. Később már megérzed, hogy “ő” hozzád jön 🙂 Ez elmondhatatlan öröm…

Innentől új irányt vesz az “életed” mert a világban csak ennek van értelme. Hogy “mások” is megtapasztalhassák, “kik” is ők valójában.

Mottóm:
Amitől a legjobban félsz (az éned elvesztése), abból fog megszületni a legnagyobb áldás és szabadság. És akkor meglátod, hogy mekkora terhet dédelgettél eddig.


Zólyomi Éva vagyok. Nem igazán voltam kereső, nem ismertem a spirituális tanításokat, csak azt éreztem folyamatosan, hogy „csak ennyi nem lehet az élet”, másra születtem, kell lennie valami másnak. 2014-ben anyukám halálával azt az ajándékot kaptam tőle, hogy elindultam az önkutatás irányába és Isten felé fordultam. Nem tudtam, hogy hova haladok, hogy pontosan mit keresek, azt sem tudtam, hogy mit kell tennem, de éreztem, hogy folyamatosan áll mellettem valaki, mutatja a helyes irányt, Isten folyamatos érintését éreztem a homlokomon. Boldog családban éltem, mégis úgy éreztem, hogy ezt az életet így nem akarom tovább folytatni. 2 évig aktívan kundalini jógára jártam, ami által voltak tapasztalásaim, de ez mind csak pillanatokig tartott. Akkor úgy gondoltam, hogy a Lélek emlékszik vissza arra, mi a valódi természete, de most már tudom, hogy azokban a pillanatok nem emlékképek voltak, hanem az a valóság volt, a jelenben voltam, az Igazságban éltem, hacsak pillanatokig is. Samu Zsolttal a Megnevezhetetlennel férjem által találkoztam először 2018. márciusában egy könyvbemutatón. Az első pillanatban tudtam, hogy egész életemben az általa képviselt Igazságot kerestem, ezután nem volt több kérdés, a Lélek átvette az irányítást és vitt az úton az Igazságba a Megnevezhetetlen iránymutatása, támogatása, vezetése által. Folyamatosan látok rá és vetem le magamról a hamisságot, ami nem ÉN vagyok. A tapasztalások által rálátok, hogy mi igaz és mi hamis a világból és a lélek természete szerint szolgálom az Igazságot, a valódi életet. A valódi létezés maga a szolgálat, Isten szolgálata, hogy minden Lélek megtudja az Igazságot önmagáról, Istenről, a világról. Ez az egyedüli értelme annak, hogy még egyszer, utoljára testbe születtél, hogy ezt megtudd és hogy az Igazságot szolgáld.

Mottó: Hosszú utat kell bejárni, ahhoz, hogy megtudd sehova sem kellett menned, mert mindenhol, minden pillanatban AZ voltál, AZ vagy.

 


Zólyomi Péter vagyok. Az én spirituális utam is a szenvedéssel kezdődött. 35 évesen nagyon sikeres multinacionális cégvezetőként dolgoztam, boldog párkapcsolatban éltem, két okos, csodálatos gyermekemmel és a párommal, nagy és támogató család vett körül, és annak ellenére hogy mindenem megvolt, mindenben sikeres voltam, mégis haldokoltam. Úgy éreztem folyamatosan elvékonyodom, nem értettem, mit keresek a munkahelyemen és mi ennek az egésznek az értelme, nagyon fárasztó volt a világ, hazaértem és többnyire csak bezuhantam az ágyba. Éreztem hogy nem lehet ennyi az élet, nem lehet robotként leélni az életem, kell lennie valami többnek. Ekkor találtak meg a spirituális témájú könyvek, amiket egyre nagyobb lendülettel faltam, kipróbáltam rengeteg sok fajta spirituális módszert, kifejezetten vonzottak a megvilágosodással kapcsolatos könyvek, iskolák, tanítók. A keresőben az első és legfontosabb készség, ami kifejlődik, az az igazság iránti érzékenység. Keresünk és találunk… Mindig olyan tudás jön, amit még fel tudunk dolgozni, amit még be tudunk engedni. Persze aztán eldobjuk, amit találtunk, mert rájövünk, hogy csak részigazságokat tartalmazott, és találunk egy még tisztább forrást… Mivel én is nagyon mélyről, a teljes racionalista és materialista világképből indultam, sok mindent kellett megtapasztalnom, hogy lépésről lépésre egyre feljebb tornásszam magam. Az úton a tanulás módszere a tapasztalás. Tapasztalat és kíméletlen őszinteség nélkül nincs fejlődés. Addig olvastam, kutattam, próbáltam ki mindent, amiben felcsillant az igazság, hogy egy idő után komolyabb megéléseket is megtapasztaltam, de ezek csak rövid, pillanatnyi csodát adtak, és egy idő után már ez sem volt elég. Még több kellett…ahogyan én változtam, az életem is átrendeződött körülöttem. Fél éve ismertem meg Samu Zsoltot, egy családi ismerősöm mesélt róla. Megnéztem egy videóját, amit újabb és újabb követett, szó szerint a képernyőhöz ragadtam, akkora vonzást éreztem felé. Áradt belőle az igazság, egyszerűen és szépen fogalmazott, érthetően mondta el azokat a dolgokat amiket akkor még nem nagyon értettem. Azonnal látni akartam, a személyes találkozás a könyvbemutatón csak megerősített abban, hogy itt valami nagyon nagy kincsre bukkantam, nem akartam elhinni, hogy Magyarországon ilyen kaliberű tanítóra bukkantam. Zsolt volt az első olyan tanítóm, aki nem építgetni és javítani akart rajtam, hanem rombolni kezdett. A tanításai önmagában megrengették a világomat, minden kezdett a porba hullni, amit valaha fontosnak ítéltem, majd a radikális módszereivel olyan mélységeit ismertem meg önmagamnak amikről soha sem tudtam hogy léteznek… Aztán az ő kegyéből, 2018. május 14-én megszülettem, a Megnevezhetetlen hazavezetett. Az Otthon megtapasztalása lerázott rólam minden terhet, feloldott minden illúziót. Megéltem, hogy minden csak AZ, velem együtt, mérhetetlen, amolyan végső megnyugvás szállt meg. Vége van. Vége van minden keresésének, mert mindenben ezt kerestem. És nem múlik el, mindig itt lesz, van, volt, örök létező, megrendíthetetlen, minden ebből indul ki és ebből létezik. Az Otthon finomsága ma is velem van, bármennyire is próbál az elme visszaférkőzni, az Otthon tudomásában minden próbálkozás nagyon könnyen lefoszlik. Olyan, mintha felhúzták volna a rolót, és nem lehet tovább bábjátékot játszani, mert nincsenek árnyékok. Minden szenvedésed csak árnyék, ha te vagy a nap, hogyan tudnának elérni az árnyékok?

Mottó: Az igazi tanító rombol, szétszaggat, elveszi a világodat, majd megöl. Az út végén megérted, ez az igazi kegyelem és a legnagyobb ajándék.