Tanítványok

“Az én hitelességem ti magatok lesztek.” – Samu Zsolt

 

2018. április óta a több mint 100 hazavezetettből néhányan a Megnevezhetetlen közvetlen tanítványaiként, teljesen az Igazságnak és annak szolgálatának köteleződtek el. Ők azok, akik beérkeztek az Igazságba és felismerték mindenben Istent. A tanítványokon keresztül ez az Egy nyilvánul meg. Különböző utakon indultak el, de ugyanabba az Egybe jutott el az összes Lélek.

 

Botlik Lilla

2014-ben, egy spontán spirituális megtapasztalás után kezdődött el az, amit spirituális útnak nevezünk, amiről akkor még nem volt tudomásom. Egy láthatatlan, de érzékelhető és ellenállhatatlanul vonzó erő igazgatott, vezetett, mint egy gyermeket.Kilenc éves koromtól kezdve ikertestvéremtől való elszakadás okából elkísért egy kezelhetetlen tünetegyüttes, úgymint hasadt személyiség, poszt-traumás stressz szindróma, szorongás és depresszió. Számomra a leggyötrelmesebb az volt, hogy úgy éreztem, önmagamtól szakadtam el, így egyúttal másokhoz sem tudok kapcsolódni és az Univerzumhoz sem. Gyerekkoromtól fogva egyetlen álmom volt, hogy megismerjem az Univerzumot, de beláttam, hogy az elszakadás miatt ezt nem lehet, így húszonegynéhány évesen fel is adtam és beletörődtem, hogy így “hibásan” kell leélnem az életem.

Egyre jobban beleszerettem abba az erőbe és intelligenciába, ami húzott, vonzott magához, tudtam, hogy Ő az egyetlen, igaz szerelem és vele eggyéválni örökre – csak erre vágytam. Egy szerelmes “kapcsolat” alakult ki, ami a traumák okozta sebekre segített rálátni, és a felszínre kerülve ezek elkezdtek feloldódni. Nem igazán tudtam erről beszélni, nem gyakoroltam egyetlen spirituális irányzatot sem, viszont gyermeki bizalommal rábíztam magam erre a folyamatra.

2018 nyár elején rábukkantam egy YouTube-on láttott interjúra Samu Zsolttal, aki addig számomra teljesen ismeretlen volt. Azonnal jelentkeztem a nyári Lélekszabadság (Hazavezető) táborra. Nem tudtam, hogy mi lesz ott, és mi a hazavezetés, egyszerűen ott akartam lenni. A Megnevezhetetlen kegyelméből megélhettem az Otthont, végre hazaérkezett a lélek! Hány év keresés és önmunka szükséges ahhoz, hogy egy lélek elérjen csupán a megadásig? Egyedül ezt megvalósítani szinte lehetetlen, vagy csak évek, évtizedek szenvedései árán. Ezért páratlan ez a lehetőség azon lelkek számára, akik kiégtek már a világban és felismerték, hogy az otthonuk máshol van.

Elmondhatatlan csoda, hogy a Megnevezhetetlen kegyelméből és teljes átadással a lélek megélheti saját szabad, korlátlan, örök és természetes mivoltát és beleolvadhat, belehalhat az Igazságba. Ez valójában a kezdet, a mélységek ezután tárulnak fel. Az elköteleződésből fakadó szolgálat, az Igazság iránti hűség és a Megnevezhetetlen folyamatos munkája eredeményként a lélek felismeri, hogy csak és egyedül az Igazságért van itt a világban és az élet értelme, hogy ezt az Igazságot minél több lélek megtudja és megélje.

Mottó: Minden, ami a Megnevezhetetlen kegyelméből itt történik, az az Igazság. Amiről a nagy tradíciók beszélnek, itt megvalósul. Ez a valódi gyógyulás.

———————————————————————-
Glóner Csaba

Glóner Csaba vagyok.


Kamaszkorom óta kereső voltam, de a kereszténységen kívül sokáig csak az irodalomban, regényekben, filozófiákban megjelenő spirituális utakat ismertem.
Hétköznapi célokat tűztem ki magam elé és azok megvalósításával töltöttem a napjaimat.
Negyven éves koromra már szkeptikus lettem minden iránt. Amikor megismertem a Megnevezhetetlen és Tanítványai csoportot, a szkeptikus hozzáállás ezzel kapcsolatban is megjelent. Az igazság mégis ebbe a közösségbe irányított.
A Megnevezhetetlen kegyelme által 2018 szilveszterétől kezdődően a vezetés szentségét többször megélve 2019 márciusában egyé váltam az igazsággal.
Csak az igazság szolgálata létezik, melynek egyetlen célja minden lélekhez eljuttatni az Örömhírt az Igazságról.

Mottó: Te is látod az igazságot. Dobj le magadról mindent, ami eltakarja.

———————————————————————-
Higyed Krisztina

Bemutatkozáskor az emberek sok dolgot felsorolnak: ez vagyok, az vagyok, de én

sosem éreztem igazán magaménak egyiket sem. Mondhattam volna mindennek az ellenkezőjét is, az is ugyanannyira lett volna igaz. Nem tudtam sosem hinni abban, hogy egyfajta álláspontot vagy milyenséget kell választanom magamnak. El tudtam játszani a szerepeket, de beleélni igazán nem tudtam magam. 6 éves korom óta kerestem, attól a pillanattól kezdve, amikor megtudtam, hogy vagyok. Abban a pillanatban elveszett valami, többé nem láttam élőnek a tárgyakat és odalett a boldogság is. Elkezdődött egy terhekkel, elidegenedéssel, szenvedéssel teli élet. Ebből ébredtem fel a Megnevezhetetlen kegyelme által 2018 áprilisában, felismertem önmagamat, valódi mivoltomat mindennek a forrásaként. 2019 márciusában beléphettem az Igazságba és eggyé váltam vele. Véget ért a keresés, minden itt van a pillanatban. Nincs semmi, ami elkülönült lenne ebben a létezésben és ez határtalan nyugalom, öröm és boldogság mindentől függetlenül. Azon vagyok, hogy minél több lélek meghallja az örömhírt, hogy ő valójában nem egy elkülönült, korlátolt személy, hanem a végtelen, korlátlan, nem evilági, örök élet. Erről minden szenvedőnek és Igazságot, Istent keresőnek tudnia kell és akinek csak lehet, élnie érdemes ezt. Ez az élet valódi értelme, megtudni mi vagy valójában. Innen kezdődik a valódi Élet.

Mottó: Ne hidd el, éld meg! Sokkal több vagy, mint gondolnád.

Takács Bernadettnek hívnak.

A születésem 2018 áprilisában történt, előtte keresőként a megvilágosodás fogalma mögötti rejtett dimenziót kutattam a rendelkezésemre álló eszközökkel. Egy bennem lévő kényelmetlenségérzet kielégítése hajtott előre, hogy mindig új, és több tudást, tanítókat, irányzatokat kutassak fel, ami által meglelem a lényem lakatját nyitó kulcsot.

Mint kiderült Samu Zsolt volt ennek a nyitja, ami azt a felismerést is hozta, hogy sosem volt lakat, se kulcs. Minden amiben addig hittem, tudtam feladásra került bennem. Amikor a tudattalan és a tudatos határát átléptem, egy út bontakozott ki előttem, ami által fokozatosan kinyíltam önmagamra és vedlettem le azokat a rétegeket, ami sosem voltam. Feltárult a valaki és valami nélküli mégis teljesség, amiben a semmi és minden is csak önmaga részei. Jelenleg jobb agyféltekés rajztanfolyamokat is tartok, ami lehetőséget kínál arra, hogy a résztvevők megtapasztalhassák a rajzoláson keresztül a két agyfélteke egyensúlyát, mely eredendő lényük valódi természete.

Mottóm:  Akkor leszel a legtöbb, ha a semmi sem marad belőled.


Sziasztok! Vető Balázsnak hívnak, de most már tudom, hogy nem ő vagyok, és ez elmondhatatlan megkönnyebbülés és szabadság 🙂 Ha ezt meglátjátok, feltör belőletek a nevetés, hogy hogyan is hihetted magad ennek a személynek 🙂 mert ami vagy, az független mindentől. Semmi köze a személyhez, de még a világhoz sem, és mégis benne jelenik meg a világ, és áthat mindent. De nem érinti meg semmi, és olyan finom, hogy az szavakkal ki nem fejezhető.

Már régóta voltam kereső. Bármilyen jó dolgok történtek is velem az életben, azok csak rövid időre adtak örömöt, és mindig maradt egy hiányérzet utánuk. Éreztem, hogy ennél még sokkal több van, hogy ez nem lehet a tejes valóság, amit élek. Tudtam, hogy így nem szabad meghalni, hogy nem tudom meg, mi is a valóság. Jártam az emberek szokásos útját, a világi dolgokban kerestem az örömöt, élvezetet. De ez a lelket nem elégítette ki. Láttam, hogy ez egy tévút amin járok, de nem volt erőm kilépni belőle. Éreztem, hogy egy “rossz” erő is irányít, nem csak a jó. Most már látom, hogy ez is csak azért van, hogy az igaz felé tereljen bennünket.
Sok könyv elolvasása, és rengeteg videóanyag meghallgatása után rátaláltam Samu Zsoltra egy Youtube videóban. Ennek a videónak a végén úgynevezett csendülés volt, amit én is kipróbáltam, és meglepődve tapasztaltam, hogy elindított bennem valamit. Megnéztem, és már több mint fél évvel előtte feltöltött anyag volt 🙂 Ez mindjárt élő bizonyíték volt, hogy ami valós, az időtlen, és nem ismer korlátokat. Amikor először személyesen találkoztam Zsolttal, a tekintetéből látszott, hogy ezekben a szemekben benne van az egész világ…
Most már teljes bizonyosságom van arról, hogy ő a legfelsőbb valóság, és annak a megtestesülése is egyben.
Hazavezetésem a kőszegi tábor első napján történt. Zsolt megkérdezte, hajlandó vagyok-e elengedni a világot, és az igazságot választani? Igent mondtam. Azt mondta, akkor te leszel a következő. Ekkor éberré váltam, és figyeltem, mikor jön el ez a pillanat. A vezetésem közben előjött az, aki meg akarta ezt is csinálni, még akkor is, amikor már ezt el kellett volna engednem. Akkor mondta Zsolt, hogy jó, akkor csináld meg. Én meg mindent beleadva megpróbáltam, és ekkor jött az összeomlás. Megláttam, hogy én soha semmilyen erővel nem rendelkeztem, hogy minden, amiről addig azt hittem, hogy az enyém, azt csak kaptam. Láttam, hogy aminek hittem magam, az egy nagy nulla, egy senki… és ebbe ott belehaltam.
Ezután előjött az árnyék énem, aki eddig irányított, és félelemben tartott. Nagyon félt Zsolttól, és döbbenve tapasztaltam, hogy az is én vagyok. Ezt a döbbenetet nem lehet elmondani. Előtte úgy képzeltem, hogy majd én a jó nézem, hogy ez a csúnya rossz elhagy engem 🙂 de nagyon nem így volt. Az is én voltam. Az maga a személy. Miután ez távozott, elerőtlenedtem, és arra eszméltem, hogy valami felébred… Ez szavakkal elmondhatatlan. Az ártatlanság született meg… vibráló elevenség hatot át mindent… kegyelem áradt mindenből… úgy éreztem magam mint egy csecsemő, ami most jött világra. Csak néztem, és a kegyelem áradását éreztem mindenből… Ennek a nézésnek nincs fókusza. Csak van. Megjelent a tudomás, hogy tőle származom, a legfelsőbbtől. Ezután magához húzott. Egyé váltam vele, a forrással…Ekkor tudjuk meg, hogy mindig is ezt kerestük, és mindig is ez voltunk 🙂
Innentől kisimul minden. Ezt szavak ki nem fejezhetik. Olyan béke, és elégedettség jön, hogy végre hazaértél. Itt tudod, hogy csak ez létezik, és te mindig is ez voltál. Csak elhitted az én gondolatot, amiből jött az enyém és ebből kialakult egy valósnak hitt személy. Ami már sebezhető mert azt hiszi, birtokol. És aki ezt hiszi, annál megjelenik a félelem, mert amiről elhiszi hogy az övé,azt el is veszítheti 😉 Ezek után megváltozik minden. Már nem valakiként, hanem lélekként, létezésként vagy itt. Felszabadulva minden teher alól. Béke, és szabadság jellemzi ezt, de ezek a szavak sosem mondják el, milyen is ez. Csak megélni lehet. Bármi amit mondanál róla, nem igaz, mert a szó ezt nem tudja kifejezni.Ezek után a legnagyobb örömöt az jelenti számodra, ha egy újabb lélek tér haza a forrásába. Később már megérzed, hogy “ő” hozzád jön 🙂 Ez elmondhatatlan öröm…

Innentől új irányt vesz az “életed” mert a világban csak ennek van értelme. Hogy “mások” is megtapasztalhassák, “kik” is ők valójában.

Mottóm:
Amitől a legjobban félsz (az éned elvesztése), abból fog megszületni a legnagyobb áldás és szabadság. És akkor meglátod, hogy mekkora terhet dédelgettél eddig.